CCLX. szonett
Drága, - talán túlontúl is drága vagy nekem,
Míg néha úgy érzem, hogy elveszítelek;
Remeg, a hangom s még mindig nem merem
Kimondani a valódi neved!
Angyalt emlegetek, varázslatos Tündért,
S felruházlak minden jóval, ha lehet;
Szép szóval csábítalak, s nem tudod hová is tûnjél,
Mert lehet, félsz s nem mered az ismeretlent!
Engedd a közelséget, engedd az ölelést,
Engedd magad közelebb felém!
- Mint közelgõ hajnal a felejtést,
Mi rossz álmod kergetett imént!
Már halott idõbe fúlt a képzelet, -
Élõ valódat akarom, - kell nekem!
20080904
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!