Sakura versírást tanul
És örvendve új meg új szólam fakad
Tollából, lelke vigasza, borúja
Terül eléd s Kelet csodái, ujja
Írott sorából áldó vigaszt aggat.
Dicsfényt, örömet csal sugárzón napja,
Merengõ hajnalt éleszt, bíbort s fújja
Lombok között dalát madárként újra,
Most így mindenki megújulva vigad.
Mily méltó a boldogságra, merészen
Adja szívét oda s isza a szakét,
Míg verseit írja, senkit sem sértve,
Ég felé zeng csengõ hajnal-éneke.
Ékes dalai újongva tetszenek,
Koszorút fon leendõ életének.