Kísértet
Írta: rodden Dátum: Október 11 2008 17:33:21
Gy

Sírok közt járok, s könnyezek
Bámulnak rám a sírkövek
Teljes hír


Áttetszõ, ezüstszín éjszaka-
Csak a hold és megannyi csillaga
Világít reám a sötétben;
Mintha nem lennék, folyton úgy érzem
Suhan az éji táj mellettem,
Én mégis a felhõk közt rekedtem.
Egy derengõ alak a homályban
Ennyi lett életem, megálltam.

Sírok közt járok, s könnyezek
Bámulnak rám a sírkövek
Az egyik kõ szinte hívogat
Benn elaludnék, egy perc alatt
Megérinteném, de nem lehet:
Csak átnyúlnak rajta a fény-kezek
Nyugalmat kérek, semmi mást!
De nem töri semmi az éj-varázst.

Körül az erdõ ébredezni kezd
De sehogy se tudom értékelni ezt
Jégbõl van szívem, s könnyem a hó
Nem ér el soha a mindent altató
Egy madárka száll le, megrezzen az ág
Nem sirat õ se, mert senki se lát
Holnap is ez vár, ugyanitt leszek,
A nap már kelõben, most elmegyek.