Ordinary Sister-Borsee-Vers
Írta: nappalyazat Dátum: October 16 2008 16:56:11
T
Combomon feszül a kezem,
pirula izzadó tenyeremben,
Teljes hír
Sajtsárga,
vigyorgó, vadul pulzáló szobába megyek
veled táncolok,
édes tükörképem, tünetem, álmom.
Combomon feszül a kezem,
pirula izzadó tenyeremben,
fogaimon keresztül az üveg nyakát keresem.
Ez a sötét táska a vállamon
ez a teher, amit hurcolok, nehéz, görnyesztõ,
de sötét, jó illatú
ide-oda pakolom a lakásban az életem
közel lenni hozzám: ez a célom
közel akarok lenni magamhoz,
ha nem teszem meg, sikítófrászt kapok.
Kitépem
minden szál hajam,
megteszem!
De most már egyedül vagyok,
Süvít a csönd.
Fejemben ezer isten mennydörög,
szemem elõtt felrobban e világ,
színem elõtt õrült tömeg, és magába ránt,
Táncol minden, ami él és mozogni tud,
és élek én is, igen, már a része is vagyok.
Nem félek, csak a reccsenést érzem az izmaim alatt
a kezem is csattan a falon
a körmömmel már a saját szemüregem vájkálom,
nedvesbe nyúlok.
Belém ragadt a lélek,
Szûk az egész, szûk a szoba, a testem
szûk szoba, szûk szoba az elmém, a lelkem,
kifacsarom magam:
egy csepp se vesszen kárba!
Talán most látsz utoljára.
Talán a vérem is sajtsárga.