LÉLEKR?L LÉLEKRE 2/18
Írta: LouisdelaCruise Dátum: July 28 2007 11:48:45
Szerelem, s mi élet nem csal,
t?röd igaz sorsod,
Teljes hír
XVIII. ének
Szerelem, s mi élet nem csal, t?röd igaz sorsod,
Boldog párod, kit szeretsz, szerény kis családod.
Mint jutalmat, egy-egy nap az id? megad,
Így éled életed, míg az el nem apad.
Holdévek szöknek, múló pillanat, id?,
Kisleány cseperedik, lassan n?vé válik ?.
Kit igaz, szerény élet tanít, múltat feledve,
Igaz szív, jó lélek, csalatlan h?s lénye.
Jó apa nemesi vér, kegytelen, ki tagadva,
?sei igaztalan szívét, t?z viszi halálba.
Porrá lész kastély, s nemesi birtok, vagyon,
Nem hordja föld, e nevet tovább, elhaló fájdalom!
Közeli város, tenger símogatja kiköt?je partját,
Lakja nemes, ki hajós, keresked?, jó kalmár.
Fiúgyermek, dolgos kéz, kit becsben tart,
Tiszta vér, szerelemben nemzett ?si sarj.
Mid?n mutatványosok, hosszú id? után újra,
Visszatérnek e városba, minek f?terén kútja.
Tiszta vize szomjat olt, éltet h?sével,
Szelíd, szeret?, bársonyos ölelésével.
Öreg cigány, medvetánc újra, leánya s párja,
Oldalán szeret? szív, szép n?, ki ?néki unokája.
Ki megpillant óvatlanul, ifjú szép szempárt,
Rabul ejt? tekintet, szerelemben ég? fáklyát.
Naplemente, mi bíborba öltöztet fehér k?sziklát,
Tenger habjai, tajték rángatja szellemek láncát.
Zátony fölé köd borul, suttogó halottak,
Úrn?jük démon, haltest? varázslat.
Két fiatal, parázsló testük szikrát szór,
Lopva találkoznak, szívük egyért, értük szól.
?szinte szerelmük, mint énekszó fülnek,
Sóhajuk, elcsukló lehelet, e szép partvidéknek.
Napra-nap, s teliholdas éj, tenger vizén,
Bolyongva arcot lop, démoni úrn?, ki szirén.
Csalna szerelmet, s mit majd id? hoz,
Megcsalat h? leányt, s fiút eloroz!
...-Szerelemben telik id?, csók íz szájára,
Teste b?re, mint moha, finom tapintása.
Kéjes sóhaj, mi halkan torkát hagyja el,
Édes méz íz, mit ajka reá lehel.
Két test izzik, s heve t?zre lobbant eget,
Forró nyár, parázs, esti tenger szele;
Hullámzó habok, mi öleli ?ket szorosan át,
Andalító muzsika, mit testük húrja játsz.
Halászok, mi csodáról beszélnek tengeren,
Haltest? leány, igéz? szem, zátony vizében;
Szikrázó holdtölte, s kíváncsi szerelmespár,
Csónakázni mennek szirtekhez, -ki e szép leány?
Közelb?l hárfa hangja szól, fodroz csillanó hullámot,
Csónak, vízen lágyan ring, szerelem csókkal csiklandoz;
Ifjú fülébe suttog dallamot, s igéz ?t szédülésig,
Érint hullámok közt arcát, kéjes beteljesülésig.
Múló pillanat, s kis szerelme álomba szenderül,
Míg ?t, kék hullámok elnyelik reménytelenül!
Démoni teremtés, ki szerelmet lop, s már övé e lét,
-Kacag s életre kel, majd lesz újra boszorkányvér!
Kora hajnali ébredés, leány szerelmes szeméb?l álom hull,
Keresve szerelmét, kit nem talál, szíve elárvult;
Mily gyötr? pillanat, zuhan álmatlan létbe, ?,
Kutatja kedvesét, ...szólítja, választ remél?n.
F?téren köves kút peremén, kérdésre kérdés, ...miért, miért?
Miért e csábítás, s hol van szerelme, ki szíve kié?
Sok kérdés, s hanyatló holdvilág, mi választ ad,
-Ifjú szíve másé, míg kút vize el nem apad!
Nem érti, e gondolat mit sugall, mid?n kél a nap,
Könnye kút vizét áztat, lelke sodródik, hamvad;
S egy óvatlan pillanat, árnyék borul szívére,
Életét adja, ...vesztve, sötétl? haragos vizének!
..."Gy?r?be zárt lélek, könnycsepp, mi mázsás teher,
Két szív iszonyú gyötrelme, e habot, sosem hagy el!
Égi háború, mi láncot törhet, s szabadít lelket,
Hozva világra újra szerelmet, s habos-kék tengert!"
-Kiköt?ben magányos ladik, deszkáján hervadt rózsa,
Kút peremén fehér kend?, lelkek sötét kalóza;
E történet, mi szomorú, de okít sok-sok jóra,
Szerelmed szeresd! S ne légy életek megrontója!
Már nincs medvetánc, nincs, ki táncba vigye,
Nincs leánya, s párja, csak halottak lehelete!
Kis város f?tere, s kút, mi igazmondó,
"Ne légy gonosz, hazug, csaló s áruló!"
..."-Tél tüze, mi perzsel, ?rült, ?rült természet,
Olvaszt havat, jeget, iszonyú kínt érzek!
Táj, mi borul lángba, fojtó füstje, szaga,
Föld indul, béke száll, j? a halottak hava!"...
20060814
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!