Esik a hó, minden árnyék fehér,
Mindenki eltûnt, hisz itt a tél.
Egy lélek sincs itt, egyedül én vagyok,
Eltörött a szárnyam, menekülni sem tudok.
Már érzem az illatot mely vesztembe vitt,
A halk suttogást mely csalogat ki.
Megállni nem tudok, így hát rohanok,
De eltörött a szárnyam, menekülni nem tudok.
Már itt vagy velem, látom a szemed,
Szürke kristályoké lett a barna íriszem.
Szárnyalnék innen, futnék valahová,
A te hibád az egész! Magamra hagytál!
Futok elõled, egyre jobban futok,
Szívem kettétörted, már csak magam vagyok.
Tûnj el innen végleg, felejtsd el a múltat,
Eltörted a szárnyam, szeretni nem tudlak.