Nézz rám!
Nézd átkozott,
hogy zihál, hevûl,
s gyaláz a láz
egyedül.
Egyedül engem bánt,
bennem érik a gondolat,
hogy lehetne másként,
máshogyan.
Nem futva, ûzve, hajtva,
egyedül.
Egyedül én a csetlõ-botló,
semmirekellõ fajankó,
csak én.
Csak én láttalak.
Bár néztek, bámultak, sokak
vágytak, én átkoztalak.
Õk öleltek, én haraptalak,
de csak én.
Csak én láttalak
egyedül.
Egyedül én voltam.
Bár lehettem volna,
csak vagyok, aki,
s ami nem leszek soha;
gyönge szíveden:
édes-mostoha.