Ébren vagyok, de mégis álmodom,
mert így jobb világban járhatom.
A szívem visszavisz ábrándjaim közé,
mert úgy érzi ott a boldogság egyedül az övé.
De a valóságban nem találja a helyét,
ott a gonoszság tépi szerteszét.
Nem csoda hát, hogy fél!
Hisz úgy is egyedül van,
de tudja, hogy az élet szebb párosan.
Sokszor fellángol és sokáig,
de csak elutasítások borítják bokáig.
Nem bírja már odáig,
az életet övezõ határig.
S hamar elválik, hogy
melyik pillanat lesz az,
mikor újra szabad,
mert az az idõ lesz boldogabb.
1998. január 18.