Remény
Remény, e szó az,
Mit nem akarok hallani,
Érezni, látni,
És tudni, hogy van.
Remény, egy szó,
Mi rabság, kapocs,
És rengeteg ok,
Hogy ne gondolj.
Reggel tündér voltam,
S gyönyörû szárnnyal
Körbe szálltam
A földet magamban.
Aztán jött egy sugár,
Reménysugár az éjjel,
S szállt szerteszéjjel
A széllel egy vágy.
Reménnyel telve jött
Az új nap el,
S én továbbmentem
S akkor megtört.
A varázs egy perc
Alatt hullott szét.
Voltam újra tündér,
Mint egyszer.
Egy perc alatt
Letört a szárnyam,
Mintha nem is lett volna,
Mert hittem abban.
Reméltem, hittem,
Vártam, vágytam.
A szárnyam bánta,
Mit elvesztettem.
Tündéri létemnek vége
Újra és újra.
Mire felépítem magamban,
Mindig jön egy újabb remény.
Varga Tünde
2008.10.14. kedd