Távoli tájak
képe fejemben,
elérhetetlen álom
tán kiheverem.
Ha távolabbról
nézek vissza,
már szinte elérhetetlen.
S tudom e hely, lakóhelyem.
Ismeretlen tájak,
hívogatnak merészen.
Nem bírom ki,
meg ne nézzem!
Ha itt vagyok,
gondolatban máshová tartok.
Ha máshol vagyok,
mégis vissza vágyom.
Ha a madár repül,
víz alá merül.
Ha az ember jár,
a végtelenbe száll.
Semmi sem jó,
az ami van.
Mindenki mást akar
éppen ez a baj?
Ha már mindent láttunk,
s semmire se vágyunk,
meghal az álom
és születik az unalom.
2004. jún.