A törvényszékbõl hallom az ítéletet-
Elvették tõlem a szabadságot, az életet.
Örökre bûnben maradok,
Kínjaim közt lassan meghalok!
A falak hidegek és sápadtak,
A rácsok acélból rakódtak.
Sikoly tölti ki a szobát,
Amelyben eltöltök számtalan keserû éjszakát.
Itt hangos a csend,
A rabok bilincse zeng.
Vendégeim a démonok-
Nekik mindig mindent elmondok,
Lebilincseltek szavaim...
Bûneimet nem lehet megbocsátani,
Testem kezd belülrõl égni!
Kiáltok az Úrhoz, keresem akaratát,
De õ csak ezt súgja:
"Bûneidbõl épült börtönöd, s te becsuktad ajtaját!"