Gyönyörû, ívelõ, hosszú nyakát
feltartva, büszkén siklott a tavon át.
A hullámok szétnyíltak elõtte,
majd újból összezáródva vigyázták útját.
Aztán ez a kecsesség egy pillanatra meg-
tört, s fehér tollán piros szalag jelent meg.
Fejét felszegte, egyenesen, mint ahogy
királyhoz illõen kell, de megingott remegve.
Majd újra kihúzta magát, de a habfehér
tollruhán egyre nagyobb árnyék nõtt,
piroslott, mint a málnaszörp.
Aztán elfeküdt a hullámokba,
belezuhant egy örök, mély álomba.