Álmom, hogy színpadon állok,
S némán sötétben meghajolok,
A lámpákat hirtelen felkapcsolják,
Melyek a szemem teljesen elvakítják,
Tapsot várok, de nem hallok,
Majd a csendben kiballagok.
Álmom, hogy híres vagyok,
S mikor az utcán sétálok,
Az emberek rám mutatnak,
Mert rólam mindent tudnak,
De szirénát hallok s rendõrök jönnek,
Körbevesznek, majd börtönbe tesznek.
Álmom, hogy fogom a kezed,
S egy réten együtt sétálok Veled,
Majd egymás felé fordulunk,
S egy csókot egymásnak adunk,
De Feléd fordulván nem látlak,
S érzem üres a kezem, nem foglak.
Álmom, hogy lassan meghalok,
Egy nagy folyó vizébe fulladok,
Úsznék felfele de nem tudok,
A víz alá nyomnak a hullámok,
Várom hogy végre felébredjek,
Meghaltam, fel sosem ébredek.