Már nem vagy fontos! Nem számít, mit akarsz!
Léteddel, a jelenbõl másokat kitakarsz,
Árnyékot vet tested a térre!
Nincs szükségünk Rád! Vedd végre észre!
Csupán fárasztó kolonc, nyûg, teher
Látványod, s tudat, hogy itt leszel, lábamról lever
Nincsen már hasznom belõled semmi
Jó lenne csöndesen tovább, tudnál az utadon menni.
Olyan vagy nekem, már, mint testnek egy daganat
Haszontalan kóros térszûkítõ folyamat.
Túlnõttelek, nincsen szükségem Rád már!
A múltat felejtem, új élet vár Rám.
Vedd végre észre, nem kellesz már!
Rám új út, új cél, új barátság vár.
Szükségem volt Rád, míg valaki voltál.
A létrán alulról felfelé toltál
Irigy vagy, féltékeny és gonosz!
Pedig az új helyzet belõlem sok mindent kihoz
Igaz, néha veszett kutyába sem vesznek,
Mások elõtt megaláznak, rossz emberré tesznek
De nélkülem, megáll az élet gépe
Pótolhatatlan vagyok, plusz pénzt is kapok érte
Lassan nincsen éjjelem sem nappalom,
De amire vágytam, mindig az utat róhatom.
Ha találkozunk csak szemrehányást, teszel
Ha rám borítod a valót, attól jobban leszel?
Pénzéhes lettem, lehet de, meg kell élnem
Nélküled üres lett, magányos a jobbik énem.
Elmenekültél, itt hagytál, gyáván, mert féltél,
Már késõ példálóznod mit tennél a boldogabb létért.
Már nem vagy fontos! Nem számít, mit akarsz!
Hagyj végre békén, gyûlöllek! Mindig felkavarsz!