Mária Magdolna
Írta: reitinger jolan Dátum: November 23 2008 12:50:39
Gy
Most egyedül könyörög magában,
Sorvasztja a gond e rózsa-magányt,
Teljes hír
Most egyedül könyörög magában,
Sorvasztja a gond e rózsa-magányt,
Lelkében õrzi a fájó homályt,
Vigaszt nem lel a koldus-sarokban.
Õ már tudta mit más tudni nem mert,
Terhe alatt a kín feszeng, hallgat,
Erében a rádöbbenés ballag,
Csoda fohászt mond, kérve az Istent.
Csokrot kötne, színes rózsacsokrot,
Tarkát, piros, fehér, sárga rózsát,
De szeme elõtt vérzik a jóság,
S látja halni a bús rózsabokrot.
Csurran a fény és földre vág, dörög,
Vérezve vakon vérrózsa nyílik,
Belé is hasít a tövis most itt,
Karmolják az égõ rózsakörmök.
Nekifeszül a tompa vég-égnek,
Hamvasztja álmát könnytõl eredve,
Megdermed, feszít, vassá meredve,
S jövõképe lassan benne ég el.