Tudod! Az éjnek leple alatt
mindig gyõz színeiben a vágy!
Izzadva gyûri meg alattam
jelenébe szagosodva már,
minden percét a jövõnek!
Látod! Az árnyék mögötti fény
falja kéken csöndje hangjait
és csak sír, és ordítva, és csak mén
borongatva éne falait,
kegyelem nélkül kegyetlenül!
Anyám hetven évesen fél a
halálától, mert terve van még!
Apám negyven éves adata
testemben rohadva idõt kér,
helyét szántsa bennem magomnak!
Tudod! Az éjnek leple alatt
látja az árnyék mögötti fény
halálától hogyan fél anyám!
Testemben rohadva idõt kér,
helyét szántva bennem magomnak.