CCXCIII. szonett
Valahol elvesztettem, - elveszett!
Már negyedik Telihold, s csak kérdezi;
"- Hol hagytad hûn szeretett kedvesed,
S kedved naponta, ki és miért mérgezi?"
"S a halál, miért ragad el minden estén,
- S miért szül a hajnal, újra és újra;
Hát hol az, ki nyújtaná két kezét feléd,
Hogy angyali zenét játsszon tested húrja?"
...Csak az álma enyém, - naponta vágyom,
Minden halálom, éjtenger küszöbén;
- Érints meg! - eme utolsó kívánságom.
Mint vésett jelet, e világ peremén;
S hozd el újra, az áhított boldogságom!
- De azt hiszem, már sosem lehet enyém!
20081124
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!