Doktor úr, érzek valamit halálosan
Itt a lényemben minden belsõm sajog.
A Nap is fáj, éjjel a Hold, a csillagok...
S mind lelkem körül forog.
Úgy nyillal bennem, mint felhõkben az égen
Ezeket idáig észre sem vettem.
Reggeleimmel úgy kelek
Mintha érezném a téli szelet, a zúzmara hidegében.
Szedhetek én akármit
Semmi jót nem érzek
Egy csomó évem reája ment...
Hiszem, halálosan beteg lettem
Aznap, mikor megszülettem.