Szívek szárnyalnak éjjelente
Ezüstszárnyú angyalok dalolnak,
S megnyílik boldogan a szem,
A szomorkodó boldogtalan vakoknak.
Dicsõség legyen a magasságba,
A földön legyen végre béke,
Ezt mondta egykor az angyal,
S felmutatott a nagy égre!
Pásztorok serege megretten,
Egy csillag mosolyog reájuk,
S fényével mutatja már,
Betlehemben az õ királyuk.
Elindulnak nagy serényen,
Szívükben ott a Remény,
Most már nem csalódhatunk,
Hisz láttuk a Messiás jelét!
Betlehemnek városkája
Halkan csendesen pihen,
Csak egy kis istálló zajos,
Egy gyermek sír, az anyai szíven.
Értünk sír, értünk emberekért,
Fáj neki a szörnyû magányunk,
S hogy, Ádám-Éva óta, sajnos
Örök büntetés a mi halálunk!
De most vezess bennünket csillag,
Hadd lássuk Jessze boldog vesszejét,
S azt a csodálatos boldog éjszakát,
Hol üdvösségünket meglelénk!
A csillag ímhol végre megáll,
A pásztorok az istállóba benéznek,
S magasztalják az Úristent,
Ki betöltötte a szíveket Reménnyel!
Töltsd be szívem reménnyel,
Adj nékem mosolygós álmot,
S egy boldog karácsony éjszakát,
Melyre az én árva szívem is vágyott!