Hangtalan
Szememben kíváncsi félelemmel,
idõmbe zárva szagosodom
az egymás mellé tolt ágyakon,
feloldandó halálra várva,
reménykedve, hogy utolsó leszek.
Két dögcédula írása között
parfümök illatába rejtve,
fehérben suhan a gyógyító,
éhes zsebének hasznát járva,
lelke másnak arcán büdösödik.
A holnap buborékain ülve
feszülnek bennem a tegnapok,
és fázom, fázom a trónomon.
Kinek szégyenére feszülök,
várva, lássák bennem a hasznukat?