Híd a tavirózsák felett
Claude Monet festménye nyomán
(A szeretet ünnepe okán.)
Liliomok vize ez, - a mindenség tava.
Ott lebegünk rajta, Te meg Én.
A szeretet, jászolban születõ ünnepén
Áradjon szerteszét kelyhünk illata.
Ezernyi virág pompázik kinyílva,
Bölcsõje mindnek az éltetõ nedû.
Nélküle nincs semmi, - ó milyen egyszerû!
Nézd, hogy íveli át az élet keskeny hídja.
Testvérek vagyunk mind, - egymásnak feszülve.
Itt születtünk, s itt hervaszt a vég.
Világítunk, míg gyertyánk csonkig ég,
Míg Jézus bûneinktõl megvált majd örökre.