Te más vagy, ezt éreztem,
Már akkor is, mikor találkozott veled a tekintetem.
Elsõ látásra beléd is szerettem.
Mások vagyunk, mások vagyunk, csak mi ketten.
Gyönyörû hét telt el, egymással
Együtt küzdöttünk a hazai zsarnoksággal.
Ketten voltunk, sok-sok boldogsággal.
Mások vagyunk, mások vagyunk, csak mi ketten.
De, mint az élet rossz szokása, gondok lettek
Hiányzik neked, az, kivel számodra peregtek a hetek.
Megértem, hisz 10 hónapig együtt éltetek.
Mások vagyunk, mások vagyunk, csak mi ketten.
Megegyeztünk, legyen vége a szerelmünknek,
Mivel megkavartak téged az érzelmek.
Újat vagy régit? Választ kell adni kérdéseidnek.
Mások vagyunk, mások vagyunk, csak mi ketten.
Már tudom, mi lesz a válaszod,
A régit szépen visszafogadod.
Ezen nem is kell sokat gondolkoznod.
Mások vagyunk, mások vagyunk, csak mi ketten.
Te boldog leszel azzal, kit választottál.
Lehet lesz bûntudatod, amiért elhagytál.
-Ne legyen, kérlek!- felvillan arcod, mikor mosolyogtál.
Mások vagyunk, mások vagyunk, csak mi ketten
Tudd meg, hogy nagyon szeretlek Téged!
S ha a régi már nem jó, úgy érzed,
Itt leszek neked, nem kell sokat keresgélned.
Mások vagyunk, mások vagyunk, csak mi ketten.
Boldog leszel s ez éltet engem,
Pedig úgy érzem lassan végem.
Nem tudod a múltat felejteni, szerelmem.
Mások vagyunk, mások voltunk, míg számûzött nem lettem.