Szemed ragyogását,
mosolyod varázsát,
szíved szeretetét
lelked hû melegét,
küldd el a világnak.
Az árva szíveknek,
kik egyedül járnak,
kik híján szeretetnek,
önmagukba zárva,
egy másik világba
vágynak, menekülnek,
s nyomorba merülnek.
Minden szépet és jót
messzire kerülnek.
Szíved melegével,
hitednek tüzével,
éleszd fel lelküket.
Mondd el azt, hogy lehet
egy szebb világban élni,
s a holnapoktól többé
soha nem kell félni!
Csak bízni és várni,
várni a csodára.
"Akaszd" fel a szíved,
a karácsonyfára.
Azokért dobogjon,
- s gyertya is lobogjon, -
kik ilyenkor fáznak,
éheznek és áznak,
kihûlt lelkük reszket
és a szeretetnek
halovány morzsája
sincs lelkükbe zárva.
Legalább a tiéd
legyen most kitárva.
Szíved egy darabját
add hát mindenkinek!
Aki szeret téged,
s ezért illeti meg,
és aki hisz benne,
hogy ez a szeretet,
egy szebb világot épít
nekik, nekünk s neked!