Furcsa ember a kritikus! Mintha
Egy ember ki semmihez sem ért,
- Tollában gúnyosan sûrû a tinta,-
Mindenrõl ír és megfizet mindenért.
Akit egykoron megaláztak egyszer,
Gyermekként mondták - semmire se jó!
Ügyetlen, oktalan, lelketlen ember,
Kihez nem ér el se betû, se szó.
Most végre megnõtt, büszke lett magára.
Menekül tõle sírva, aki lát.
Nem költötte a pénzét iskolára,
Setét lelkébõl képezte magát.
Legszívesebben a fejfádra írna,
Véres tintával, szép üzenetet,
Vagy eszét vesztve röhögve sírna
Egy ember ki kritizált, de sosem szeretett!