Álmodtam egy világot magamnak. Egy világot, ahol forrás voltam a sivatag közepén. Ahol forrás voltam a sivatag közepén, szomját oltva tömegében a szomjazónak. Szomját oltva a szomjhúzónak. És öröm az örömében, mit hangoztatni lehet. Mit hangoztatni lehet, hogy más is megélheti.
És cselekedet követte a felismerést. Falak épültek körém, mit háznak neveztek, és kaput, hol adót szedtek azért, amit önnön adtam én. És hamisították érdekük szerint. És hamisították az idõ folyásában, igaznak téve ki. Igaznak téve ki, míg õk szomjukat oltották bennem. És jelképpé formálva éhségüket, zászlókra kerültek, hogy elérhetõek legyenek. És patakból tajtékká duzzadt a vér, a profit emberének intésére. És a szellem testébe zárva hitt saját éhségének fogságában. Álom lett, hogy volt egy forrás, minél szomját olthatta a szomjhúzó, és tehette bármikor.
Álmodtam egy világot magamnak. Egy világot, ahol felismertem, hogy csak szomjhúzó vagyok forrásra vágyva. Forrásra vágyva, mit falakkal védtek és kapukkal zártak el elõlem. Ahol csak pénzemért olthattam szomjam, s nem éreztem oltását szomjúságomnak. És szárazságomban mentem a délibábok között. A sivatagban, hol hitemnek engedve kõbõl fakadt vágyam. Mohón ittam, engedve állatnak embernek, növénynek, mert nem csak az enyém.
Álmodtam egy világot magamnak. Egy világot, mely semmivel nem volt másabb, mint amiben éltem. A vágyaim is beleszürkültek. A holnap elvesztette színét. Az okozat ok nélkül csüngött a cseccsé romosodott mellen. A sötétség körbefogta a gyertyát, s várta, ahogy csonkig ég az emberekben. Nézni akarta a vajúdás nélküli szenvedését. Ahogy vér nélkül forrik a félelemben. Örökkön örökké. Magjában hordozva, lehetne másképp.
Álmodtam egy világot magamnak. Egy világot, ahol rosszabb volt a valóságnál az álom. Ahol kezem kötél után nyúlt minden gerendán. Ahol bolondok házába menekült az értelem, mert enni kapott a teste, mert nem bántotta senki, s ha mégis sétálni vitték víz nélkül a sivatagba, szívében még ott volt Jézus. Ott volt Jézus, mint Isten Fia. Aki a keresztrõl beleszagosodott az emberekbe.
Álmodtam egy világot magamnak. Egy világot, mibõl felébredve nem tudtam, melyik az álom. Szomjúságom kínzott. Elnyomva éhségemet. S nem tudtam, felébredtem e.
2008-12-31