Vártalak,
mint kósza lélek
a csend hívó szavát,
mint szikkadt sziklatömb
tenger hûs moraját.
Vártam jöttödet,
Kívántam hangodat,
Hittem lelkedet,
Álmodtam arcodat.
S várlak még most is,
mint fekete éj
egy új nap hajnalát,
mint cseppekbe zárt mész-
évezredeken át.