Az esztendõk gyorsan elrepültek
szélparipán mellettem,
s én fénytelen szemmel, esdeklõn
csak utánuk intettem.
Hová tünt az ifjúság, könnyelmû,
bolondos ízû élet,
Naív vágyak, törtetõ remények,
Tõlem számon mit kértek?
Hisz enyém lett minden szép szerep, mit
mások tõlem reméltek,
de a színfalak mögött fáradtan,
hangtalan él a lélek.