Nagyon régen csak ösztönöm volt még
õsöktõl örökölt, letisztult erõsség,
nemzedékek magva,
megtartó hatalma.
Milliók elõttem alkottak engemet
indítottak útnak, parány életemet.
Testemet formálták,
lelkemet alkották.
Én nem is én vagyok, hanem millió õs!
Sok gyõztes csatától voltam erõs!
Követeltem bõszen,
akartam erõsen.
Rabszolga õseim adtak türelmet,
hogy engedni tudjak, ha rngedni kellett!
Hallgatni nyugodtan,
ha a szó céltalan.
Sok ravasz kalmár tanított sírni,
ha valami jót akartam elérni,
mert más eszöz nem volt.
Rám senki sem gondolt.
Volt valami közös minden alkotómban,
hogy meg tudta mérni magát e világban.
Volt erõs, nagy hite,
mely hozzám vezette.
A Nagy Törvény útján hatoltak elõre,
millió akadályt okosan legyõzve!
Itt vannak velem!
Minden kis sejtemben!
De sok bûnt is átadtak nekem,
hogy hordozzam, vagy végül legyõzzem
és fellépjek egyet,
mely tovább vihet.
Uj õsként, millióként egymagam,
elõre hatoljak a jövendõ világban,
hogy ott hassak hittel,
igaz emberséggel.
Rajtam a sor: lesz-e erõm, eszem!
Vezérel e jóra felismert törvényem!
Gyõzünk, boldogulunk,
vagy sután elbukunk.
Ha gyõzünk, uj õsök magva lesz bennünk!
Uj jövõt, életet, uj hazát nyerhetünk!
Hitünk valóra vált!
Legyõztük a Halált!