Megittasult illatoktól terhes az esti lég
Köröttem béke, nyugalom, csendesség
Szikomorfák alatt látom a lemenõ Napot
Vágyakozva nézek az égre, beteg vagyok
Beteg vagyok, kedvesem hiába várom
Szenvedek utána, nincs étvágyam
Sugárzó szépsége, mint állócsillagok
Szeme, ha rám néz ékkõként ragyog
Ölelése perzsel, mint lángoló nyár
Meleg tekintete mindig szíven talál
Orvosaim tanácsa semmit sem ér
Áldásod kellene, mint falat kenyér
Add vissza nekem, s áldom a neved
Házamban zenével, tánccal ünnepellek
Te vagy az öröm, a szeretet , a szépség
A mécses, melyben a szerelem lángja ég
Anyai szeretet élteti mécsesed tüzét
E tûz nélkül ridegség lenne, sötétség
Denderahban, templomodban megfordulok
Ilyenkor étellel, itallal mindig áldozok
Hórusz is neked zengi égi énekét
Kérlek hozd vissza kedvesem kegyét