Szívem lépte üt zajt csendben,
Útja salakomon koppan,
Álom-képem rongya lebben,
Köröttem lóg cafatokban.
Tépett bokromból kikelnek,
Létemnek mécs virágai,
Köröttem ott nyüzsögnek,
Lények sötét folt-árnyai.
Hang sehol nem hallható, a
Mélyemben néha rozsda mar,
Posztok rendjét nem zavarja
A rajzó kasban zsongó dal.
Kint is alszik már a fû és
Illatok szállnak az éjben,
Bár a távol utakon még
Fény zuhog, nyelvtalpa lépdel.
Mélyen lélegzem. A jóság
Csírázik most, újra itt van,
- Ringat az örökvalóság -
Földben, légben, csillagokban.