Kesztyût húztak a fák,
és a kesztyû egyre vastagodva
rádermedt a gyenge hajtásokra.
Bókolva, mélyen, földig hajolva,
dõl a Csillagruhás
a jégölû, keményszívû Gaia felé.
Nézd az út két oldalát,
s húzódj össze dideregve, fázón:
a jég alatt az élet fuldokol.
Néma sikoltás zendül a tájon,
s szemed látja a csodát:
hogy a szépség a szenvedéssel összeborul.