Már hullanak õsszel a falevelek,
a lány teste,minden neszre beremeg
hosszú haját fújja a szél
a szíve titokban,most is remél
Talpa alatt reccsen a levél,
könnyei lassan,földet ér
tekintete, a magasba mered
kitudja a lellke,hova ered
Csak áll,válaszra vagy valami csodára vár,
hogy szemei meglátják,azt amire oly régóta vár
s,hogy a szívét elfogadták már
Megszólítanám,de nem merem,
most látom,hogy õ már
nem ugyanaz a lány
Csak áll, talpa a földbe mered
tekintete, a magasba ered
Jól tudja,hogy haza érkezett
,
***