Nyelvemhez
Írta: Artemiszia Dátum: January 16 2009 19:40:47
Gy
Egyre görnyedt háttal a betûk fölött
veled tanultam a hosszú úton
Teljes hír
Megszületvén rögtön tört ajkamból elõ
a vágyakozó szó, de hiába
mondtam, kiáltottam, ordítottam,
csak lassan tanított rá õ-
édesanyám félénk nyelve.
Dadogva-motyogva, olykor fogcsikorgatva
karcoltam minden hangját agyamba
rettegve, hogy egyszer elillan
mit keservesen szívtam magamba.
Egyre görnyedt háttal a betûk fölött
veled tanultam a hosszú úton
mint aggattad magadra
vándornépek cifra gönceit
oszmán-labanc tõrök hegeit
mint loptad törékeny testedbe;
háború szaggatta, jóslatoktól foszladozó
szíved mint hátrált remegve
a felejtés roskatag peremén
egyensúlyozva megvetett lábbal
a szlávok tátongó tengerén.
Gyökered ma új virágot hajtott bennem,
kéz a kézben temérdek rózsa nyílhat
e földben, félrezárt ajtó zugában
új éra közeleg, félve nyitva
ma e sorokat vésem okulásul.