Bánatvirág
Írta: era Dátum: January 22 2009 08:32:21
H
Hideg hajnalon itt fekszem
egyedül égõ vággyal az ágyamon.
Odakint búcsút int a sötét éj,
idebent dermesztõ csend honol.
Teljes hír
Hideg hajnalon itt fekszem
egyedül égõ vággyal az ágyamon.
Odakint búcsút int a sötét éj,
idebent dermesztõ csend honol.
Nézek a messzeségbe az üvegen át,
sóhajom száll, egyre csak száll.
Lelkemben feljajdul a magány,
szívemen nyílik a bánatvirág.
Elképzelem, ahogy alszol csendesen,
bújnál hozzám, de nincs kihez.
Elválaszt Tõled a távolság, de
összeköt e híd ott belül, a szíveden át.
Álmatlan éjszakák, sötét fellegek
úgy várom már, hogy messze menjetek,
s az ég kéklõ vásznára arany sugarat
fessetek, fényes szikrái tündököljenek.
Csukódik már szemem, a könnyem is hull,
érzem, ahogy lágyan csorog le az arcomon.
Gyengéden öntözi szívemen a bánatvirágot,
vigyázva, hogy annak bimbója ki ne nyíljon.
Álmomban bíborkertben járok, körülöttem
ezer színben pompázó csodás virágok.
Lelkem itt nyugalmat talál, érzem, ahogy
távolodik tõlem a fájdalom s a magány.
Keresek egy helyet a titkos kert zugában,
itt talál majd otthonra a bánat virága.
Helyette nyílik majd szívemen a boldogság
rózsája, ahogy omlok majd kedvesem karjába.