Kisvérkör (próza)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Január 25 2009 20:30:22
H

Harmatcsepp lustán végiggördült a fűszálon,
szép lassan maga alá hajlította a keskeny levélkardot
Teljes hír

Kisvérkör

Harmatcsepp lustán végiggördült a fűszálon,
szép lassan maga alá hajlította a keskeny levélkardot
és a csúcsához érve, elnehezedve elvált tőle,
majd telten és gömbölyűn lecsöppent a földre.
A fűszál kiegyenesedett, a föld pedig mohón felszívta.
A talaj apró morzsái közt kanyarogva,
mindegyikből egy-egy apró falatkát lelopva,
közönséges vízként igyekezett egyre lejjebb és lejjebb ,
mígnem valamiféle apró ágacskára lelt.
A gyökérke a fűszál emlékezetét idézte fel benne,
és ő boldog gyönyörűséggel folyta körül.
Hirtelen, mint mágnes, vonzotta valami titokzatos erő,
s ő felszabadult, diadalmas, boldog örömmel törtetett,
küzdött felfelé sejtről- sejtre mámoros önfeledtségben,
nem is tudva, hogy ő most már … maga az Élet.
És odafent kisütött a Nap.