Azt hittem, a távolság majd segít
Meggyógyítani lelkem új sebeit,
De minden elkallódott gondolat
Szívembe véste kínzó hiányodat.
És mikor már temetni kezdtelek,
Ravatalodon hasított át üzeneted:
Tudom, parázslik benned a láng,
Bár nem írtál szerelmi vallomást.
Könnyebb lenne egy más életben
Élni együtt halálos szerelemben,
De jobb nem jut nekünk a mánál.
Talán ránktalál itt is a boldogság.
Mondani mégsem vagyok képes,
De hiszem, ennek ellenére érzed,
Te vagy, ki elűznéd magányom,
Kérlek, álmodd velem az álmom.
Már nem hiszem, a távolság segít
Meggyógyítani lelkemnek új sebeit,
Hisz’ minden elkallódott gondolat
Szívembe rajzolja kedves arcodat.