A vonaton
Írta: joe miller Dátum: January 30 2009 19:37:09
Gy
Nézem a sok embert,
Kiknek arca gondterhelt.
Teljes hír
A vonaton ülve
Fejhallgatóval a fülbe
Nézem a sok embert,
Kiknek arca gondterhelt.
Mindenki csak ül,
És néz. De ha örül,
Azt nem látja senki
Mert egy maszk alá rejti.
Ez a maszk, sőt, inkább álarc
Az, mit mindenki vállalt,
Hogy reggelente felveszi,
S otthon ismét leveszi.
Sokan egyedül ülnek,
És néha örülnének egy fülnek,
Kinek elmondhatnák, mi a bajuk.
Ez legtöbb esetben egy barátjuk.
Én is egyedül ülök,
De én örülök,
Hisz láthatom a többiek arcát,
Mindenkinek a saját arcát.
Talán majd egyszer
Mellém is leül egy ember,
A hosszú úton,
Egy üres vonaton.
De addig utazok tovább
Boldogabb, s még annál is mogorvább
Emberekkel, kiknek élete
A havi vonatbérlete.