Születésnapomra
Egy kemény téli reggelen megszülettem én,
egy szegény család nem kívánt harmadik gyermekeként.
Öt kiló, hússzal jöttem a világra,
szegény édesanyám fájdalmas kínjára.
Egy év telte után jó apám elköltözött,
szerintem ott él ma is az angyalok között.
Majd ismét három év és jó anyám eldobott,
így aztán az élet mindig mást, mást hozott.
Soha nem tudhattam mi az, szülői szeretet,
ösztönből neveltem minden gyermekemet.
Mostohát, édeset egyformán szerettem,
mind kirepültek már nincsenek mellettem.
A nehéz évek gyorsan elszálltak felettem,
a fájó múltat immár lassan elfeledtem.
De éltet unokáim ártatlan gyermeki mosolya,
szerető párom s kedvesem, folyton bíztató szava.
Most hatvan éves lettem én, és tudom ez nem erény.
Nem erény csak állapot. Remélem, egyszer te is megtudod.
S ha majd végleg álomra hajtom fejem,
Reménykedem, őseim majd mind fogják a kezem.
Budapest,2009.január 31.