Harmadik feleségemnek, Áginak
Nappalokba nyúló
fáradt éjszakákon
féltve figyelem
messzire szálló
misztikus álmod.
Végtelenített nyugalmad
– mint öblös pohárban
a rubin glóriájú bájital –
megmérgezi kozmoszbeli
királyságod.
Édeskeserű közömbösséggel
nem állíthatod meg
a rohanó élet
kegyetlen homokóráját:
könyörtelenül leperegnek
a kiszáradt homokszemek.
Ha sivár s céltalan
küldetésed földi útja,
elillanó köddé válsz
s csak fájdalmasan kongó
légüres tér
marad utánad.