Orchideák szerelme
Írta: sziszifusz Dátum: February 15 2009 21:28:28
M

Igaz történetet mesélek el nektek,
Két orchideáról, kik' híven szerettek.
Sok éve annak, hogy ablakomban élnek,
Kitartó hűséggel csak várnak, remélnek.

Teljes hír


Orchideák szerelme

Igaz történetet mesélek el nektek,
Két orchideáról, kik' híven szerettek.
Sok éve annak, hogy ablakomban élnek,
Kitartó hűséggel csak várnak, remélnek.

Telnek a hetek és múlnak a hónapok,
Kertemben szabadon sarjadnak a magok.
Virágba szökken a gyümölcsöző világ,
Méheket csókolnak illatos rózsafák.
A fény sugarától pezsdül a természet
hancúrozó színek festik meg a rétet.

Csak orchideáim sínylődnek rabságban
A nappali szobám árnyékudvarában.

Nap - nap után várnak és titkon remélnek,
Hogy tavasztól őszig nem hiába éltek,
Hogy alvó gyökerük hordozza a sejtet
Amely év végére szapordni gerjed.
És karcsú indáik egymást átkarolva
Rügyet dagasztanak az ünnepnapokra.

Szép reményük lám, újból szárba szökött,
kibomló szirmaik meghozták a gyönyört.
Mint tarka pillangók, bábból bújnak elő,
Fehér szárnyaik közt kis lila keszkenő.

Egymásnak integet a két pompás virág,
Ők élő selyemmel megkötött pántlikák.

Egyszerre virulnak a lila és fehér!
Isteni játékuk az egekig felér,
Ahogy összefonódva hívják a holdat,
És ezüstpermetében megmosakodnak,
Majd a félhomályban nyugovóra térnek.

Álmaik fakérgén szerelmeskednének.

De múlnak a napok, a tél már búcsút int,
Eljött az idő, és távozni kell megint.
Egyszerre éledtek, hát egyszerre halnak,
Március derekán végleg elhervadnak.

Így szólt a történet, most már te is tudod,
Tárd ki a szívedben a börtönablakod!
Az orchideák még idén visszatérnek.

A szerelem örök, - sose feledjétek!