Egy augusztusi délután
találkoztam veled.
Nem latolgattam sokat,
bíztató szavadra merészen,
határozottan fogtam meg
a felém nyújtott kezed.
Táncoltunk és beszélgettünk,
majd egymásra vágyva,
magunkat sodorni
hagytuk az estével.
Egy tó partján ismerkedtünk
egymás vibráló testével.
Reszketett a vágytól testünk
szinte minden ízben'.
Egymás szemébe nézve,
égető csókokkal becézve,
meztelenül ölelkeztünk
a hűsítő vízben.
Majd víztől csillogó bőrünk
szárazra csókolta
a forró nyári szellő.
Felvettük szétdobált ruháink.
Szemérmesen takarta el a holdat
egy kis huncut felhő.
Nevetgélve,ölelkezve,
hallgatva a hívó szóra,
mig tücsök zenélt körülöttünk,
egymásba belefeledkezve,
előre gondolva a jóra,
sokat sejtve mentünk haza.
Berobbantunk egymásba.
Két dübörgő vulkán!
Úgy téptük le ruháinkat,
mint süvöltő orkán!
Szenvedélyünk viharában
elvesztünk egymás karjában.
Tüzünktől felforrtak a felhők,
olvadtak a havas bércek.
Lezúduló áradatuk
már nem ismert féket.
Amerre csak elhaladt,
elsöpört erdőt,mezőt,rétet.
Testünk együtt vonaglott
a szívünk ritmusával,
nem foglalkoztunk mi mással.
Sok erkölcsi aggály helyett,
habzsoltuk az élvezetet,
nem törődtünk a világgal.
Így szerettük egymást,
mikor együtt voltunk.
Sírt az ágy alattunk
sok mozgalmas éjjen,
verejtékben úszó testünk
lubickolt a kéjben.
Kiittuk mi minden cseppig
a mámornak kútját.
Pezsgő vérünk megnyugodott,
mohó vágyunk csillapodott,
külön járja már mindkettőnk
ki-ki saját útját.
Nem búcsúztunk mi el soha.
Ahogy jöttünk,úgy mentünk el,
tüntünk a homályba.
Arcod sosem felejtem el,
nevetésed felidézem
tavak partján járva.
Bárhová vetődöm
az idők szavára,
augusztusi nyáréjszakák,
csodálatos,tüzes éjjek
emlékét megörzöm
a szívembe zárva...
2002.