A TÉL
Hófedte tájak,
Havas házak.
Bennem a csodálat
Kergeti a vágyat.
Mosolyog a Nap,
Benne alkonyat.
Álmos szemek,
Vidám percek
Úgy percegnek,
Mint a lelkek
Mikor felhők felett,
Lebegnek.
Érzem hideg leheletét
Mi a lelket lebegteté.
Szél nótája, suhogása
Téli álmok ringatása
Száll a fák közt.
Szél hordja a havat,
Mint nyáron a löszt.
Puha hó van,
Tó alvóban.
Hó alatt a tóban
A jég lapulóban.
Nap cikázik
Kint a réten.
Nem hiányzik
Semmi nékem.
Lelkem puha hava,
A nyugalom maga.
ZETA