Ahol a gond elszáll
Holtágnál hol nád és sás sziget él,
Ahol őrlődnek a kavicsfogak,
És terpeszkedve szór tollat, pihét
A pávafarkú bársony alkonyat.
Ott pezsdítőn zümmög a nagy lárma,
A rét mögül hegyek tekintenek,
Fodrozódik a folyó, s hulláma
Morajjal szövi át a rejteket.
Köré mámorba menekül a gond,
Itt nem érdekel sorsoddal mi lesz,
S mint kaptárban a méhcsalád visongsz,
Mikor megszólal a mezei dzsessz.