Annyi mindent szerettem volna,
elmondani még Neked!
Ám, gyorsan elmúlt a „titkos óra”,
s a búcsúzás elérkezett…
Lopott boldogság, mit adtál,
mégis egekig szálltam Veled!
S ahogy jöttél, úgy itt is hagytál…
Meg sem rezdült két szemed.
Elköszöntünk, mint két jó barát…
Meg sem csókoltad égő ajkamat!
Arcodon, zavart mosoly suhant át,
ahogy megérintetted arcomat.
Csak néztem utánad némán,
amint a távolból integet kezed,
s kicsordult könnyemet itta a szám,
mikor suttogva kimondtam Nevedet.
.
S Te, eltűntél a messzeségben…
Talán nem is gondolsz többé rám…
Én meg magamnak, majd elmesélem:
„Volt egyszer egy Bandikám!”
Bencs Gizi