Amikor tükörbe nézel,
s önmagaddal szembenézel.
Amit ott látsz és amit érzel
aki ott, szívedben fészkel:
Egy magányos kis gyerek.
Akit nem óv, véd senki meg.
Szomorúnak és rossznak látod,
s nem érti még a nagy világot.
mert egy felnőtt testébe zárva,
egyedül él és nagyon árva.
Nyomot hagytak arcán az évek,
s hiába sírja, - Nagyon félek!
Te mégsem törődsz ő vele.
Inkább párnád sírod tele.
Szeresd hát végre önmagad,
A kor nem számít, elszalad.
S ha magadba nézel megleled,
a benned élő gyereket.
Simogasd meg kócos fejét,
Találja meg végre helyét.