Érzés
Kő, zuhatag, mi szívem helyén maradt?
Kemény, s érzéketlen a Rád vetett pillanat.
Folynék az árral csak el, - messzire
életem Rád hagyva, sebektől véresen!
Nincs gyógyír, hiába keresem
társként a Magányt beengedem.
Boldog tudatlanság - mit ér az életem?!
Árnyékok kísérnek s el, nem engednek!
2009.02.25.