Részlet
A kert
Gyümölcsfákkal tele a kert:
Alma, körte, szilva, ha kell!
Csak kinyújtod érte kezed:
Szeded, veszed és már eszed!
A szilvából hát minden évben
Lekvárt főztünk a rézüstben.
Szomszédok és jó barátok,
Amennyit még szem nem látott,
Kavarni jöttek ők a lekvárt,
A ciberét szőlőlevélen kapták.
Sára mama jól megmosta
A friss szőlőleveleket,
Majd a forró ciberéböl
Mindenkinek szépen kimert.
Nyaltuk róla a ciberét,
Mert kanalat nem adott,
Olyan mocskosak voltunk,
Elriasztottuk az égről a napot.
Aztán este a nagyobbak
Lesurrantak a kert végébe,
Tököt hoztak és lámpákat
Faragtak ki, örömünkre!
Egyik csúnyább, mint a másik,
Riogattuk egymást vele,
Még az utcára is merészeltünk
Tenni egy párat belőle.
Szomszédjában a gyümölcsösnek
Négy sor szőlő gyökeret vert,
Fekete bányai Izabel a nevük,
Finom bor volt testes nedvük.
Egyszer régen a Hugommal
Kis vedrekkel, kézen fogva,
Lementünk virágot szedni,
Anyuéknak kedveskedni.
Éppen kihajtott a szőlő,
Rózsaszín volt friss levele,
De szép virág, szóltam, és ő -
Már a vödörbe szedte bele.
Mentünk nagy büszkén a házba,
Sok virággal felmálházva.
Apu, Anyu néztek nagyot:
Az Isten nyila majd lecsapott!
Apu majdnem sírva fakadt:
Szüretelni sem kellesz majd,
A sok hordó mind kiapad,
Míg a szőlő újra kihajt!
Vén eperfa a szőlő szélén,
Állt a roskatag ólnak végén.
Tán ő tartotta az ól falát?
Vagy az dűtötte neki a hátát?
Az öreg ólnak fenn a padján,
Korhadt gerendája partján,
Fecskefészkek sorakoztak,
A kis fecskék szórakoztak:
Röpködtek a nagy ólpadon,
Próbálgatták szárnyaikat.
Szüleik figyelték nagyon,
Ne törjék össze magukat!
Öröm volt őket figyelni,
Vidámságukat felidézni.
„Eresz alatt fecskefészek”-
Nótájukat énekelni!
Néha ki tett a fákban kárt?
Ne gondolkozz, ki sem találd:
Hát a bárányocskák öten,
Ők uralkodtak a gyümölcsösben!
Pepe vezér eszét osztja,
Ő az udvar nagy bolondja!
Ő itt a nagy Don Quijote,
Kos fejében nagy ereje!
Négy jerkéjét úgy őrizte,
Szemét róluk le nem vette.
A kakas is meghunyászkodott,
Ha a Pepe arra tartott!
Nem merünk mi odamenni,
nagy harcosnak útját állni!
Ha leszegi hatalmas nyakát:
Fusson akkor, ki merre lát!
Kő kövön itt nem maradhat,
Győzelmet csak ő arathat!
Te meg sírhatsz és foghatod,
Hátsó feled vakarhatod!
2009.02.