A tavaszhoz
Felszáll hajnalod, pezsdítő dallama ring,
Hajtások közt vonulsz sarjadó mezőben,
Boldogan, boglyaszám aratsz, szinte bőven,
Két kézzel szórod a napba a kankalint.
Tavasz, ha szellőd megsimít, benne érzem
Selymét a légnek, sok rejtett emlék, titok
Közt megrészegítsz, míg beléd nem bódulok,
Harmatos gyöngyeiddel csillogsz merészen.
Rügyfakasztó szemed rám figyel, csendesen
Omolsz alá a csiklandós fűbe, lágyan,
Leengeded hajad zizegőn, ziláltan,
Így fátylakat oldasz vágyódó testeken.
Milyen zsongó a föld, miként nászain túl
A test pogányul habzik kéjmámorában,
Tombolva lüktet és hívja büszke vágya.
Hirtelen, ahogy dagály hulláma indul.
Tavasz, így készülődsz már a könnyű táncra,
Madárfüttyeiddel az eget becézed,
Üde színeidel zeng e telt dícséret.
Borítsd pajkos zölded a föld templomára.