A tél utolsó
üzenetként,
hóval,
arcul ütötte
a tavaszt.
Március
szeme könnybe
lábadt.
Csendben
maradt
tűrve a
fájdalmat.
De talán,
holnap
új napra
ébred,
lelkében lányos
önteltsége
virágot bont
a réteken,
szívekhez
szól,
a madárzsongás,
szerelem
ébred
a tavaszi létben.
Április bolondsága
közeledik,
ibolyát bont majd
húsvét éjjel,
fészket rakó
május mámorában
szép lesz újra az élet.
2006. március 16. csütörtök