A HAVASI GYOPÁR
Fent a magas hegyen,
Két-háromezer méteren,
Merre a madár is csak ritkán jár,
Ott él a sziklák között
A szerény, havasi gyopár.
Mérete nagyon kicsi,
Úgy öt –tizenöt centi,
Színe vakító, szürkésfehér filces,
Napfényben csillogó
Szikrázóan fényes.
Virágának látszatát,
A felső levelek adják,
Virágai kosárkákba tömörülnek,
Porzó egységet alkotva,
Minek rovarok ezrei örülnek.
A kis törékeny virágot,
Mit ember nemigen látott,
Nem bántja erős szél, sem zivatar,
De pompás fénye miatt,
Felkeresi minden éhes rovar.
Káprázatos fényét adja,
Milliónyi légbuborékja,
Leveleinek szőrszálaival egységben,
Vakítóan tükröződik,
A napnak csodás fényében.
Szaporodik a sziklákon,
Fenn magas havasokon,
Ki még nem látta és nem simogatta,
Életéből mi maradt ki,
Azt nem is igen tudhatja.
Budapest,2009.március.03 Albert Ferenc